2010. március 10., szerda

Disznóölés rilód

Tekintve, hogy fél gumicsizmával még a telet tapossuk (márciusban, vazz!), ami jelent még halvány időszerűséget, plusz az első bejegyzések egyikében már megidéztem a disznóölést mint olyat, végül és nem mellesleg az elmúlt években elég sok időt kattogtattam a hastok (ld. még: darabolóasztal) mellett, ezért gondoltam megérdemel a kérdéskör egy önálló post-ot.

Mondjuk nem ez volna az első, hiszen elkövettem már egyet anno a Café Rio-n, ami aktualitásából azonban mit sem veszített, ezért az alábbiakban ennek reinkarnációját adnám közre:
„Akárki akármit is mond, a disznóölés komoly dolog.
Persze van itt (jóféle házi pálesszel – továbbiakban háztáji guggolós - megbátorított) ugratás, meg marháskodás, de ezt csinálni csak odafigyeléssel lehet. Lefogás, bökés, pörzsölés, forrázás, bontás, zsigerelés, darabolás, töltés, meg füstölés. Mind-mind fontos és komoly szakértelemet megkövetelő mozzanat. Igazi rituálé!

A nap erre van szánva, a család pedig ezen időtartamra böllér üzemmódba vált. Az átlényegülés már az öltözködéssel megkezdődik. Előkerül a gumicsizma, a jégeralsó, a foszló mackónaci, a pufikabát, és a micisapka.
És ezzel az ember meg is teszi az első lépést, hogy civil egóját hátrahagyva előhívjon valamit ősi ösztöneiből, a létfenntartás és hagyományok oltárán áldozatot mutasson be.


Az ól felé megindulással aztán teljes és immáron visszafordíthatatlan a transzformáció. A család ettől kezdve – az idevágó hatályos EU-szabványok liberális értelmezése mellett - célirányos, összehangolt gépezetként darálja be és formálja fogyasztható formátumúvá az ólban addig mihasznán röfögő túlsúlyos jószágokat.

A dolog komolyságát a rendszeresen fellángoló heves viták is jelzik. Mennyit hagyjunk sonkának? Hát töpörtyűnek? Kolbászba, hurkába mennyi sót, paprikát, borsot tegyünk?
"Áemberek! Mi lészen az abalével?!"
Belátható, hogy ezek egytől-egyig komoly, megfontolást igénylő, éppen ezért súlyos konfliktusokat is magában hordozó döntések.


A hosszú, fejhússal és zsíradékkal kísért nap és a megfeszített munka terméke aztán a jól megérdemelt dagadó, fehérhurka, tokaszalonna, kocsonya meg kulen.


Jól dolgoztunk. A börke legyen velünk! Ámen!”


9 megjegyzés:

  1. Jó a duma, a fotók meg kifejezetten kiválóak!!! Étvágygerjesztők...

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, megtisztelő. Hát igen. Egyik ismerősöm szerint, hogy az aki egy ideje már inog, hogy vegetáriánus legyen-e, az a fotóim megnézése után, könnyen meghozza a már a döntést.. :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jók ezek a "disznós" képek!

    VálaszTörlés
  4. Nagyszerű ez a sorozat, kiváló képek vannak közte, itt is és ezeken kívül is.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szeretem ezt a sorozatodat (is).
    Élvezetes az olvasmány is hozzá!
    Az ember kedvet kap, hogy egy kis töpörtyűt majszoljon miközben a képeket nézegeti és a sorokat olvassa. :)

    VálaszTörlés
  6. Töpörtyű csipsz? Az nem rossz, bár bele se merek gondolni, hogy hányas update kategória :)

    VálaszTörlés
  7. Gratulálok a Disznóölős sorozatoddal elért sikeredhez!
    A legjobb százba nekem is bekerült egy képem, de a díjátadón sajna nem tudunk találkozni, mert pont aznap Békéscsabán fogok esküvőt fotózni! Így marad a virtuális kézfogás és hátbaveregetés. Azért remélem valamikor sikerül majd összefutnunk.

    VálaszTörlés
  8. Szia Zsolt!

    Köszönöm szépen! Elvileg ott leszek a megnyitón, úgyhogy mindenképp megkeresem a képedet. Sajnálom, hogy személyesen nem tudunk találkozni, régen beszéltünk már..

    VálaszTörlés