Disznóölés rilód

Tekintve, hogy fél gumicsizmával még a telet tapossuk (márciusban, vazz!), ami jelent még halvány időszerűséget, plusz az első bejegyzések egyikében már megidéztem a disznóölést mint olyat, végül és nem mellesleg az elmúlt években elég sok időt kattogtattam a hastok (ld. még: darabolóasztal) mellett, ezért gondoltam megérdemel a kérdéskör egy önálló post-ot.

Mondjuk nem ez volna az első, hiszen elkövettem már egyet anno a Café Rio-n, ami aktualitásából azonban mit sem veszített, ezért az alábbiakban ennek reinkarnációját adnám közre:

„Akárki akármit is mond, a disznóölés komoly dolog.
Persze van itt (jóféle házi pálesszel – továbbiakban háztáji guggolós - megbátorított) ugratás, meg marháskodás, de ezt csinálni csak odafigyeléssel lehet. Lefogás, bökés, pörzsölés, forrázás, bontás, zsigerelés, darabolás, töltés, meg füstölés. Mind-mind fontos és komoly szakértelemet megkövetelő mozzanat. Igazi rituálé!

A nap erre van szánva, a család pedig ezen időtartamra böllér üzemmódba vált. Az átlényegülés már az öltözködéssel megkezdődik. Előkerül a gumicsizma, a jégeralsó, a foszló mackónaci, a pufikabát, és a micisapka.

És ezzel az ember meg is teszi az első lépést, hogy civil egóját hátrahagyva előhívjon valamit ősi ösztöneiből, a létfenntartás és hagyományok oltárán áldozatot mutasson be.

Az ól felé megindulással aztán teljes és immáron visszafordíthatatlan a transzformáció. A család ettől kezdve – az idevágó hatályos EU-szabványok liberális értelmezése mellett - célirányos, összehangolt gépezetként darálja be és formálja fogyasztható formátumúvá az ólban addig mihasznán röfögő túlsúlyos jószágokat.

A dolog komolyságát a rendszeresen fellángoló heves viták is jelzik. Mennyit hagyjunk sonkának? Hát töpörtyűnek? Kolbászba, hurkába mennyi sót, paprikát, borsot tegyünk?

"Áemberek! Mi lészen az abalével?!"

Belátható, hogy ezek egytől-egyig komoly, megfontolást igénylő, éppen ezért súlyos konfliktusokat is magában hordozó döntések.

A hosszú, fejhússal és zsíradékkal kísért nap és a megfeszített munka terméke aztán a jól megérdemelt dagadó, fehérhurka, tokaszalonna, kocsonya meg kulen.

Jól dolgoztunk. A börke legyen velünk! Ámen!”