2012. november 28., szerda

Strandolda

Ezek strandos fotók még a nyári próbálkozásaim melléktermékei. Ezt a néhány – legyünk őszinték, egyelőre nem épp fotótörténeti jelentőségű – képet a későbbiekben egy nagyobb sorozattá tervezem felbővíteni, úgyhogy ez egyelőre csak amolyan demo (hogy nagyjából kábé mégis).


Pedig a strand sorozat nem is olyan egyszerű vállalás. Ha máshonnan nem, egy korábbi bejegyzésemből már tudhatjuk, hogy strandon fotózni amennyire érdekes, legalább annyira embert próbáló feladat. 
Nem is elsősorban a vizes élőhely, meg a hőség okozta technikai nehézségek, hanem maguk a strandolók miatt. És be kell vallanom, én a magam részéről velük szemben megértő vagyok.


Hogy mást ne mondjak, én se lennék különösebben boldog attól, ha önfeledt pancsolás, barnulás meg lángosozás közben egy nagydarab, szőrős, fürdőgatyás manusz fényképezőgéppel macerálna, még akkor se ha csak távolról. De mivel azonban én általában nem úgy szoktam, hát pláne!


Szóval kellő empátiát gyakorolva (nem mellesleg a felszerelésem és saját épségemet szem előtt tartva) rendszerint igyekszem a bennem munkáló fotóst kordában tartani. Ez nem mindig könnyű, bár maradandó frusztrációt azért nem okoz, mert ha fotó nem is, legalább a wellness megvan.


Barcsi strand léha lazulásra abszolút alkalmas, úgyhogy akkor sem lett volna hiányérzetünk, ha csak az utóbbi van, de erre a napra történetesen kölcsönkaptam Atus-tól GoPro Hero nevű készségét, ami egész más dimenzióba helyezte a napunkat. Hogy ez a kis GoPro mi mindenre is alkalmas, arról ITT meg ITT van egy kis ajánlottan megnézendő videóaanyag.


Amellett, hogy ez a kis okosság víz alatti, meg fölötti munkát egyaránt jól viseli (szemben egy blokktéglányi tükörreflexessel) kicsiny mérete okán nem is sokan veszik komolyan, úgyhogy a rosszalló tekintetek kevésbé akadályozzák a kibontakozást. Ennek, no meg a jópofa halszemes torzulásnak köszönhetően egész vicces képeket is készíthetünk.


A GoPro persze alapfunkcióját tekintve videó, ami egymás között szólva engem rendszerint nem nagyon hoz lázba (gépemmel jó ha szumma 50 másodpercnyi videóztam), de a hivatkozott linkek megnézése után nem kérdés, hogy ennél komoly hiba lett volna kihagyni. Saját, meg az utókor örömünkre így készültek nagy számban mindenféle lubickolós, sodródós, ugrálós, meg víz alatt úszkálós videók. 


A siklósi műintézmény látogatásakor már Isti nyúzta Atus kis gépét (mondom én, hogy jó cucc), így maradt a tükrös, amit szauna, hassüttetés meg a mindenféle medencékben elkövetett lamantinkodás mellett mindössze néhány kép erejéig halásztam elő. Egyébként ha már lamantin, akkor dugong jeligére csak nektek, csak most, ajándékba szeretettel az alábbi önarckép. Csííííz! :D


6 megjegyzés:

  1. Joruba!

    Élvezettel olvasom írásaidat, komolyan nagyon jó, éppen ezért sajnálom, hogy nem tudtál eljönni az idei Tuka napi megemlékezésre. Afrancbais!
    NA! Azért jó vagy!
    Csengi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Laci! Örülök, gyere máskor is :) Én meg megígérem, hogy cserébe akármi is lesz, jövőre a Tuka-napi megemlékezésen ;)

      Törlés
  2. Hát, a blokktéglányi tükörreflexes problémájával nap mint nap szembesülök én is! A kérdés, hogy "Tessék mondani, hol fog megjelenni a fotó?" még a legártalmatlanabb reakció, de még ekkor is hosszadalmas magyarázkodás, míg megértetjük(?), mi is a szitu.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tényleg ez a legtipikusabb kérdés :) A kérdőre vonó hangsúly mellett rendszerint egyébként kiérezhető egyfajta bizalmatlansággal vegyes reménykedő kíváncsiság is, miszerint le ne fotózz-de lehet, hogy megjelenek valahol :) Egyébként rakatnyi élményem van ezzel, talán egy külön posztot is megérne..

      Törlés
  3. Jók, az utolsó három abszolút kedvenc, de mind megállja a helyét. Grat és további jó mulatást ehhez is!

    VálaszTörlés