2010. július 15., csütörtök

Bye-bye, London-don-don-don! Good-bye! III. rész

No, hát akkor immár harmadszor köszönnék el Londontól, ezúttal hosszabb időre.
A következő évek ágazati tervei között szerepel még hasonló vizit, de addig a hozott anyagból kell dolgoznunk.

Lássuk mi van még a tarsolyban: 

Órjáskarika! Plasztik Klúni! Pszeudo Pascal! Mélyen tisztelt Publikum! Csak tessék, csak tessék! Folyvást, folyvást!!

Órjáskarika

Első látásra meglehetősen furcsának tűnik, hogy eleddig a lunaparkok hitbizományának tekintett szerkezeteket a város kellős közepébe telepítik.


Az óriáskerekek domesztikálását az angolok kezdték, de kici szárga szorgosz kezek aztán csakhamar ezt is lekoppintották. Persze ha már koppintás, akkor egy füst alatt nyilván mindjárt nagyobbat is.

Ami értem én, hogy lényegét tekintve nem több Guinness-onanizálásnál, én mégis hajlamos vagyok belelátni egy kis világhatalmi izmozást is.

A primátus pünkösdinek bizonyult, mert csakhamar jött a még nagyobb Szingapúrból (egy fricska a Nagy Sárgának, egy a volt gyarmatosítónak), és gondolom idő kérdése, hogy bejelentsék a Dubai-it is, ami aztán akkora lesz, hogy mindjárt át kell szabni a légifolyosókat.


Na jó van, mindezt nem azért, mert bármi gondom lenne az efféle attrakciókkal. Sőt, szerintem egészen használható az ötlet. A londoniak pölö gyorsan megkedvelték, a turisták meg hosszú, tömött sorokban mennek rá fölszállni. Ha mindenki velünk, senki ellenünk. Így kerek a világ – egy 30 perces kapszulázás erejéig mindenképp.

Plasztik Klúni

Miután a Madam Tussaud múzeumban hármunk belépőjért közel harmincezer forintot kellett leszurkolni, magamban melegen ajánlottam, hogy most aztán olyat mutassanak, ami után húha, mert különben össze talál akadni a kócbajszunk.


Maga a múzeum több részből áll, a legnagyobb persze a különböző tematikákra – pl. színészek, zenészek, sportólók, politikusok stb. – osztott viaszbábus szekció. Itt jól el lehet szórakozni azzal, hogy: "Nézd már, az ott Stallone!" "Höhö, ameg a Bekem!" "Vazz, ez a fazon csak ekkora?!!" "Húú, ez tök élethű!" "Figyu most ideállok a Hitler mellé, te meg fotózz le!"


A rácsodálkozásnak aztán a vérmérséklettől függően különböző fokozatai lehetségesek. Néhány tinédzser csaj például akkora sikítozást csapott egy-egy plasztik Patinnson meg Clooney láttán, mintha legalábbis az élő változat állna előttük bokáig sármban.

A kiállítás szerves része még egy ijesztgetős tömlöcbejárás, meg egy dodzsemes - a vége felé határozottan pszichotrip - vasutazás London történetéről. 
A Tussaud múzeum nem kihagyhatatlan program, de ha valaki rászánja magát, annak kellemes kikapcsolódás.


Pszeudo Pascal

Épp a Covent Garden környékén kódorogtunk, amikor piac előtti a téren egy izgalmasnak ígérkező előadásra lettünk figyelmesek. Nem tudom, hogy Hajdú Szabolcs látta-e a szóban forgó performert, de élek a gyanúperrel, hogy legalábbis hallott róla, ugyanis kísértetiesen hasonlított a Bibliotheque Pascal-ban látott egyik jelenetre.

A monocikli, meg a zsonglőrködés konkrétan dettó így nézett ki (csak remélni merem, hogy az arc a filmbeli szereplőtől eltérően nem működtet titkos szado-mazo fétisklubot).

Tulajdonképpen nem csinált semmi rendkívülit, de ahogy és amilyen szöveg mellett nyomta, az fél órára több száz embert elszórakoztatott. Én legalábbis nagyon jókat nevettem a fazonon.


A vásárcsarnokban (vö: Covent Garden Market) aztán egy hegedűs kvartett Pachelbel Kánon D-dúrban örökbecsűjét húzta. 10 font oda, a CD-jük ide. Bírom, na!

Egy rockosabb verzió meg itt, hátha más is.

De, hogy stílszerű legyek, és egyúttal itt a végén háromtagúra bővítsem zenei blokkot, jöjjön mindenkinek, aki szereti!


Sha-la-la-la.....!




4 megjegyzés:

  1. Élvezetes úti beszámolók voltak. Köszi.

    VálaszTörlés
  2. A képek szuperül hozzák az ott érzett feelinget.

    VálaszTörlés
  3. Köszi, hogy írtatok.
    Bocsánat én csak most tudok, mert elég sűrű ez a nyaram (sajnos nem a sok nyaralás miatt)

    VálaszTörlés