2010. június 12., szombat

Bye-bye, London-don-don-don! Good-bye! II. rész

Legutóbb félbehagytam a londoni kalandokat, úgyhogy folytköv ezúton.

Amennyi időt ott (mármint Londonban) töltöttünk, abból arra futotta, hogy az obligát nevezetességeken körbenyargaljunk. Ittisjártunk…huhh...ja, ott még nem! Futás!


Szóval ment a nagyüzemi látványosság-látogatás. Ezek közül hozakodnék elő néhánnyal.

Buckingham-palota

Korrektebb volna őrségváltást írni, mert konkrétan magát a palotát csak a kerítésen kívül láttuk (meg hát nem is elsősorban az épületért mentünk oda), de gondoltam leírom, mert nekem bejön az a szó, hogy bákingem. Még anno gyerekkoromban hallottam először a Három testőr című örökbecsűben. Ugye ezzel a bizonyos herceggel szűrte össze Ausztriai Anna a levet, ráadásul egy meggondolatlan pillanatában még a fukszát is nekiadta, amit D’Artagnan meg a spanjai csak kalandos kardozások után tudtak visszazsuppolni. 
Nekem akkoriban szokásom volt, hogy az arra érdemes sztorikat az öltöztetős katonáimmal rimékeltem. Ment a fröccsöntött csihi-puhi és ettől kezdve az egyik sárgahajú parancsnokot következetesen bákingem hercegnek neveztem el. Jól hangzott, na! (később egy szigorúbb ütközetben szerencsétlennek véletlenül letörtem a bal karját, úgyhogy onnantól az anatómiájához jobban passzoló kalózzá képeztem át, de ez már egy másik történet…)


No, szóval az őrségváltás. Az őrségváltás dióhéjban úgy néz ki, hogy bősz zenebonálás közepette a bal kapun bemasíroznak a barett, meg a bojtos fémsityakosok, jobbról meg a muffkucsmások. A banda egyik fele puskával, a másikuk talpig trombitával.

Aztán a palota udvaron egymással szembe beállnak, és eljátszanak néhány számot. Azt hittem valami helyi érdekeltségű darabot fognak elővezetni, ehelyett inkább közönségnek kedveskedtek, így került elő a Batman, a Rokcy meg az Indiana Jones soundtrackje. Nem vagyok egy vájtfülű, úgyhogy a magam részéről bírtam a dolgot.

Aztán úgy melléktevékenységként az újonnan érkezők meg a már itt dekkolók elöljárói boltolnak valami jelképeset egymással, de részleteket a tömegtől nem nagyon láttam.
Ja, közben kívül korhűre polírozott lovasok is masírozgattak a kordonok között. Aminek biztos hasonló célja volt, de nekem elég egyformának tűntek az oda meg a visszamenők, úgyhogy nem tudtam pontosan kivenni, hogy akkor most váltották-e is egymást vagy csak beköszöntek. Jóvanna, legközelebb jobban figyelek majd!


A bédekkerek egyébként egybehangzóan állítják, hogy érdemes minél korábban érkezni, mert akkora a tömeg, hogy alig látunk valamit. Hát ez kábé így is volt.

Nem baj, én a magam részéről jól elvoltam. Van valami sajátságos bája ennek a viktóriánus akciózásnak. Plusz piros pont a nótáknak, amit én egyfajta kikacsintásnak fogtam fel, hogy oksi a hagyomány, de azért nem vesszük ám magunkat annyira komolyan - Albionban ez nem kis szó ám!
Két történés között azért akadt némi holtidő, de azokban meg elszórakoztattam magam a bobbykkal, akiknek nem kis munkájukba került, hogy a csintalankodó tömeget a kordon mögé tereljék.


London Marathon

Ez nem egy betervezett dolog volt, de ahogy az lenni szokott, annál jobban sült el.
Aznap reggel a London Dungeon-ba igyekeztünk. Mivel azonban öcsém bérlete a belső metróvonalakra nem volt érvényes, ezért néhány megállóval korábban kellett kityúbólnunk.

Kiérve az állomásról végeláthatatlan és nagyon lelkes tömeg fogadott. Már úgy értem nem nekem örvendeztek, hanem a London Marathon nevű eseménybe botlottunk bele éppen. A kordon mellett hatalmas volt a szurkolás, amihez csakhamar csatlakoztunk mi is. Mivel a trikón majd minden futónak fel volt tüntetve a neve, név szerint biztathattuk őket. Ideahaza biztos durcáskodtak volna, hogy mit szólunk be, itt cserébe inkább vigyorogtak meg lelkesen integettek.


Az igazi meglepit azonban a versenyzők, pontosabban azok elmeroggyantabb része okozta. A legtöbben a tevékenységhez illő futócipőt, konszolidált rövid nadrágot, meg decens pólót viseltek, egy részük azonban úgy nézett ki, mintha épp a maskarabálból menekült volna. Az első tülszoknyás futó láttán még csak azt gondoltuk, hogy nyilván közel a muszájház (sebaj, estére majd begyűjtik), de aztán zavarbaejtő számban jöttek sorban a zsiráfnak, batmannek, bohócnak, helikopternek, gorillának meg még ki tudja még minek öltözött figurák.

Nem tudom pontosan hányadik kilométernél állhattunk, de szerintem elég közel a startvonalhoz, mert még elég fürgén mozogtak. A kíváncsiság kedvéért azért meglestem volna, hogy a 30 kilométer környékén versenyben volt-e vajon még az orrszarvú meg a shrekkes süti…


Piccadilly Circus

Kétségtelen hangzatos egy név ez is, ráadásul annyiszor hallottam már, hogy amikor először voltam Londonban, mindenképpen látni akartam. Aztán mikor odaértem, azzal a lendülettel át is haladtam rajta, mert annyira semmilyen, hogy nem vágtam, hogy ez az. Gyakorlatilag egy nyamvadt alumínium szobron meg néhány villódzó reklámtábláblán kívül semmi érdemit nem tud felmutatni. 
Az ottjártunkkor meglehetősen vérszegény, minimál mozgásos elektrobugit előadó feka csapat sem sokat javított az összképen.


Egyedül az itt található Lillywhites nevű áruház váltott ki izgalmat. A szóban forgó fogyasztói szentélyben ugyanis a magyar árcímkékhez szokottakhoz képest mellbevágóan alacsony árakon vesztegetik a sportárut. Mindig is bosszantott és a burkolt rablás minősített esetének tartottam, hogy egy csoffadt színes pamutdarabért képesek ötezer forintot elkérni. Itt aszem helyére kerül a szubjektív ár-érték arány, úgyhogy ha legközelebb Piccadilly, akkor inkább ez mint Cupido, meg a villodzó Sanyo.


Folyt köv.

9 megjegyzés:

  1. Élveztem a képeket és az írást is. :)

    VálaszTörlés
  2. szintúgy...!
    várom a következő részt...

    VálaszTörlés
  3. Szerencsére ez nem olyan, mint a legtöbb folytatás! :)
    Továbbra is élvezetes a képanyag és lebilincselő a szöveg.

    Jaj de jó lesz még tovább! :)

    VálaszTörlés
  4. A tüllszoknyás kifejezetten vonzó :)

    VálaszTörlés
  5. Köszik, már készül a folytatás!

    János: fene az ízlésedet :)) (egyébként tényleg jó lábai vannak. Hehe :))

    VálaszTörlés
  6. Végre meg tudtam nézni az egész sorozatot, a végére teljesen beleéltem magam.
    Legjobban tetszettek:
    16, 19, 29, 36, 40, 43!, 45, 47, 55, 56, 75, 76!, 80, 82, 84!, 111, 112, 113, 115, 128, 131, 132, 135!, 144, 156!, 163!, 168, 169, 170, 174.

    VálaszTörlés
  7. Helló!

    Olvasás közben majdnem lefordultam a székről szövegedtől!
    " nyilván közel a muszájház"
    Eszement vagy!
    A képek meg nagyon-nagyon jók!

    Heni

    VálaszTörlés