2011. május 23., hétfő

Ági-Timi

Én azon fotósok közé tartozom, akik képesek belátni a korlátaikat. Amiről tudom, hogy nem tudom olyan színvonalon megcsinálni, ahogy azt én magamtól elvárom, azt inkább nem csinálom.


Pénzt meg aztán pláne nem szívesen kérek érte. Amiről önkritikusan belátjuk, hogy nem értünk hozzá, azért minimum nem illik ugyanis.


Ezért nem vállalok többek mellett stúdiófotózást és esküvőit (beállítottat legalábbis) se nagyon. Persze, akadt már rá példa. Kipróbáltam, ok, de valahogy nem állt kézre. Alkatilag ez az instruálós nekem valamiért nem.


Persze többen mondták már, hogy elég önsorsrontó magatartás ez. Kis kattintás, könnyű pénz (szerintük legalábbis). Meg hát a sok önjelölt fotóst elnézve, akik az alsó középszerrel is lelkifurka nélkül bátran bevállalnak akármit…hm, na erről inkább máskor, mer' ez innen már messzire vezet.


Szóval azért időről-időre befut egy-egy ilyen megkeresés, de ha csak lehetséges, ilyenkor inkább nálam szakavatottabb ismerősökhöz irányítom az „klienseket”. (akik persze külön örülnek neki, hogy nem szaporítom az amúgy se kis számú konkurenciát)


Az utóbbi időben drasztikusan visszaeső stock-forgalmam fellendítése céljából, aztán tavaly végülis én kértem fel egy rövid modellkedésre Kristóf unokatesómat és párját Ágit. Mondván, közvetlen ismerősökkel azért mégiscsak más.


A fotózás végülis jó hangulatban telt és ha az elkészült képek a Harpar's Bazaar különszámába nem is volnának a vezérsorozat, de azért vállalhatók voltak. Ezzel együtt ez egyszeri alkalom volt csupán.


Aztán Ági nemrég megkeresett, hogy – ha időm esetleg úgy engedi – készítenék-e pár képet róla, illetve Timi barátnőjéről. Némi dilemmázás és önbizalommal történő csörte után végülis bólintottam. Én (a riportfotókhoz szokott reflexeimmel) ilyen fotókban nem nagyon vagyok otthon ugyanis. Persze elméletben marhára megy, de - a fenti egy esetet leszámítva - csinálni nem igazán csináltam ilyesmit azelőtt. 


Egyetlen kikötésem az volt csupán, hogy minderre szigorúan baráti alapon, anyagi érdekektől mentesen kerüljön sor. Mert hát ugye - meg hát egyébként is. Szóval így esett.
  

Praktikussági okokból egzotikus helyszínekben nem igazán gondolkodtunk. A képek nagy része - az arra járkálók/ücsörgök kíváncsi bámulása mellett - a Szent Isván tér pár méteres körzetében készült. A lányok nagyon szépek és helyesek voltak. De gondolom ez azért látszik. Tessenek csak irigykedni ;)


8 megjegyzés:

  1. Ismerős gondolatok, szimpatikus hozzáállás. Ezekről olvastam. Ja, és a forgalom, az valóban egyre gázosabb. :(

    VálaszTörlés
  2. :) Messzemenőkig egyetértek és bármennyire normális és szimpatikus ez a hozzáállás, egyre ritkább sajnos.
    Mikor barátnőm megkért fotózzam én az esküvőjüket, kézzel-lábbal tiltakoztam. Mondtam szívesen fotózok, még örülök is neki, ha kipróbálhatom, de ne azok legyenek az esküvői fotói, tessék hívni rendes esküvői fotóst és hosszú rábeszélés után így is lett. (az már más kérdés, hogy inkább nekem kellett volna esküvői fotóst választani nekik, mert hát nem a legmegfelelőbbet sikerült az igen hullámzó minőségú választékból kiszemelni.) Na de végül jó volt ezen a területen is kipróbálni magam, de annyi is volt...(főleg ha az őrült mennyiségű utómunkára-képfeldolgozásra gondolok.)

    VálaszTörlés
  3. ... pedig technikai tudásban sok professzionális (megélhetési) fotós fölött állsz, mint például felettem is.

    VálaszTörlés
  4. Irigykedem, Zsolt! Szerintem a hölgyek meg lehetnek elégedve a képekkel!

    VálaszTörlés
  5. Szuperek a képek, csak igy tovább...

    VálaszTörlés
  6. Szerintem igencsak rendben vannak a képek egyébként...

    Én csináltam már ilyet, de előtte megmutattam a delikvenseknek, hogy mire számíthatnak, és ajánlottam pár igazán jó fotóst, hogy velük lenne érdemes. Elmondtam, hogy én ezt nem tanultam iskolában, hobbi szinten csinálom, stb.
    Végül mégis mellettem voksoltak, meg voltak elégedve, nekem meg jó tapasztalat volt, fair play mindenkinek.

    VálaszTörlés
  7. János: hát egen, mióta rácuppantak a stockra a profi fotósok meg a stúdiók, az amatőröknek egyre kisebb szelet jut. Ha most kellene beszállnom, már nem biztos, hogy az igen mellett döntenék

    Zsuzsi: az utómunka tényleg ijesztő. Az ügyfelek gyakran nem értik, hogy miért annyi az esküvői fotós, amennyi. "Mér' csak kattintani kő, nem?!" Ühüm.. :)

    Huby: kedves vagy, de azért ezt nem gondolnám ;)

    Szilárd: köszi, örülök. Igen, a lányok tolták is fel mindjárt lelkesen a Fészre, úgyhogy örültek neki :D

    Grafvision: köszi. Klassz az oldalad. Megy is a kedvencek közé! ;)

    Judit: igen, ez így korrekt

    VálaszTörlés
  8. Ne szerénykedj, ezek kiváló képek! :)

    VálaszTörlés