Ahogy az előző post végén "folyt. köv." ráutaló fordulattal már sejtetni engedtem, töltenék még fel néhányat merevlemezem pucolása közben talált fotóimból.
Az előzőkben természetfotókkal hakniztam és egyelőre ezekkel is folytatnám.
Elsőként mindjárt itt van ez a kép, amit Istivel és Sim-el közös fotós kiránduláson követtem el.
A helyszín Szigetvártól néhány kilométerre található Nagydobsza.
Hajnalban indultunk, mire odaértünk épp pitymallott. Jó nagy böszme mező terült előttünk, amihez képest mi meglehetősen kényelmesen slattyogtunk rajta keresztül. A Nap azonban olyan zavarba ejtő sebeséggel emelkedett, hogy a végén már homlokizzadva kellett keresztülcsörtetnünk a félméteres susnyásban, amire végre sikerült komolyan vehető lőtávolba érnünk.
Az égiek néhány kockát engedélyeztek is nekünk, aztán egy ormótlan nagy felhő úszott be a Nap elé (a kép épp ezt a pillanatot ábrázolja). Mozogni bezzeg csak addig mozgott amíg odaért, utána - mint aki jól végezte dolgát - ott is maradt és onnan aztán egy métert se. Ezzel éreztük, hogy a tájképezésről akkor nagyjából ennyit.
Kínunkban egy darabig még tébláboltunk, aztán jobb ötlet híjján makrózással próbálkoztunk - szerény végeredménnyel.
Kínunkban egy darabig még tébláboltunk, aztán jobb ötlet híjján makrózással próbálkoztunk - szerény végeredménnyel.
Ha őszinte akarok lenni, akkor az alábbi kép elkészültében kevés érdemem volt. Na jó, persze én lőttem, de itt nagyjából ki is merült a közreműködésem. Sindler Ata barátom ugyanis már jó ideje járkált ki a Melegmányi-völgybe fotózni. Egy alkalommal aztán én is vele tartottam. Épp békákra ment, meg páfrányra. Mármint az alábbira, amit azt megelőzően - a mellékelt ábra szerint - szépen be is rendezett a patak kellős közepébe, növényestül, fatönköstül, minivízesésestül.
Nekem teleobim akkoriban még nem volt, úgyhogy kölcsönkértem (na tessék, még esse :) Ata Sigma 170-500-át, beácsorogtam a patakba és szépen lefotóztam, amit előttem ilyen szépen elrendeztek.
Az alábbi fotó a fentiekhez képest kissé kakukkojás, mert a növények (és macska) persze alapvetően természetközeliek, a járdaszegély azonban már kevésbé. A levelek azért szép színesek, na! :) A tömbház előtt a macsek ott pihentette a fenekét a dús avarban, sütkérezett és szemmel láthatólag nem nagyon akart tudomást venni rólam. Aztán hosszas pisszegés után nagy duzzogva csak odafordult felém, bár a tekintetéből ítélve nem volt valami nagy véleménye a ténykedésemről..
Nem is tudom, hogy ezt most Te vagy én válogattam :)) (érdekes mondat lett ez is)
VálaszTörlésAz első kép történetéből meg a fotókból is látszik, hogy mennyit számít a Fény a fotózásnál, lehet jókat készíteni anélkül is, de az igazi jóhoz elengedhetelen valami szép vagy különleges fényviszony. S habár a természetfotózást én csak kóstolgatom, azért úgy gondolom ez ott fokozottan érvényes.
Szóval szépek még mindig..
Hát én sem vagyok egy kimondott természetfotós, ezért különbejáratú öröm, amikor egyáltalán készülnek ilyenek, pláne ha pluszban még olyan is jön össze, amit másoknak is érdekes megmutatni. Bár ebben a blogban a képeket inkább csak illusztrációnak szánom és inkább a képek készítésének körülményeire próbálok koncentrálni. Ha már nekem valamiért érdekes volt, talán egy picit másoknak is az lehet...
VálaszTörlésKöszönöm a látogatásodat és a bejegyzéseket! Most időhiányában csak bekukkantottam de elolvasva az első három posztot és látva a fotókat igérem még visszatérek!
VálaszTörlés