2012. október 19., péntek

Esküvői fotózások II.

Korábban már több alkalommal is azon lamentáltam, szabadkoztam, hogy az esküvői fotózás valamiért nem, és lényegében azért írtam, ami írtam, mert szó szerint így is volt.
A helyzet mostanra annyit változott, hogy ha így folytatom, a végén még az is lehet, hogy megkedvelem.



Biztos sokat nyomott a latban, hogy az elmúlt időszakban volt néhányszor érkezésem Juhász Balázzsal elmenni esküvői fotózni, ami lassacskán kezdte bennem más megvilágításba helyezni ezt az egész műfajt. Balázs ugyanis nem csak zseniális fotós (a Párizs és az India könyvei után azt hiszem ez nem is lehet vita tárgya), de – jó két évtizednyi tapasztalattal a háta mögött – hihetetlenül rutinos is (a kettő azért nem mindig áll így össze), úgyhogy volt mit ellesni tőle.



Ezeken a fotózásokon amolyan másodfotósként tulajdonképpen elég szabadon, mindenféle kényszer vagy kötöttség nélkül kattogtathattam, de ha közben valami ötletem támadt, akkor Balázs előre engedett és nyugodtan megcsinálhattam, amit gondoltam. Hálás dolog volt ez így, köszi ezúton is!



Ezen alkalmak utána azon kaptam magam, hogy egyre gyakrabban nézegetek mindenféle esküvői fotókat. Szóval elkezdett foglalkoztatni a dolog. Ezért is örültem meg, amikor nyár elején Kiss Zoli fotóskartárs ajánlására megkeresett Viki és Norbi. Egész pontosan megkeresni Norbi keresett meg, de aztán találkoztam Vikivel is :)



Amikor leültünk megbeszélni a részleteket, mindjárt nagy örömet okoztak azzal, hogy a szombati esküvő helyett pénteki napra időzítették a fotózást. A szokásos rend szerint ugyanis az esküvői fotózást délután egy óra, meg a fél 3-as ceremónia közé suvasztják be, úgyhogy az rendszerint rohanással, kapkodással, és kezelhetetlenül kemény fényekkel telik. A helyzet az, hogy mindezt a saját példánkból is tudom, mert  a mi esküvőnkön is pont így volt.



Viki-ék ennél előrelátóbbak voltak, egész biztos nem függetlenül attól, hogy Norbi maga is amatőr fotós. A megbeszélésen minden részletkérdést sikerült tisztázni, némi fejtörést csak az általuk kigondolt sok helyszín jelentett. A Kodály Központ, Zsolnay Negyed, kézilabdacsarnok, lakatfal és szántóföldes fotózás első blikkre elég zsufis délutánt feltételezett, de megígértem, hogy ha csak egy mód rá, megpróbálunk mindenre sort keríteni.



A Kodály Központ helyett végül ugyan a Tudásközpont statisztált, de a lakatfaltól eltekintve a többit sikerrel abszolváltuk. Előzetesen abban maradtunk, hogy szeretném, ha a fotózás egyfajta közös munka lenne, és ez szerencsére így is lett. Jófejek voltak, vidámak és nyitottak mindenféle ötletre. Szerintem jó csapatot alkottunk és nem csak a fotók készültek el, de azt hiszem jól is éreztük magunkat. Sok boldogságot nekik utólag is!


4 megjegyzés:

  1. Látszik a képeken, hogy ez jó móka volt.
    Amúgy meg azt tudnám mondani, amit az előző esküvős bejegyzésnél is. :-)

    VálaszTörlés
  2. Látszik, hogy tényleg jó volt a hangulat. Juhász Balázs Párizs könyvét nagyon szeretem. :)
    1, 5, 6, 11 a kedvencem a jelen pillanatban. :)

    VálaszTörlés
  3. Szép anyag. Szerintem a lelked mélyén már nagyon is szereted ezt a műfajt! :)

    VálaszTörlés