2012. szeptember 15., szombat

Rockmaraton 2012

Látjátok milyen kis szorgalmas vagyok? Máskor hetekig semmi, most meg bő egy héten belül mindjárt két poszttal is jelentkezem. Pedig se fotóm, se mondanivalóm nem lett több, a szabadidőm viszont annál inkább. A szokásos múlt heti kosárlabdázás közben ugyanis olyan sikeresen leamortizáltam a bal bokám (jóképű belboka törés), hogy az ellátó orvos először hellyel és röntgennel, végül egy helyes mankóval, fekvőgipsszel és több heti ágynyugalommal kínált meg.


Ha ez önmagában még nem lett volna elég, átmeneti járóképtelenségem mellett egy füst (akarom mondani gipsz) alatt egyúttal mindjárt röpképtelennek is bizonyultam, így a hónapok óta tervezett római utunknak búcsút inthettünk. Mindemellett lakás felújítás kellős közepén vagyunk, úgyhogy nem lettünk túl vidámak.


Ha már egyszer így alakult, legalább megpróbálom a helyzetből a lehető legtöbbet kihozni, így vettem elő a korábban prolongált olvasnivalóimat (amennyi akad, valszeg kétévi táppénzzel se végeznék velük), no meg persze vinyón huzamosabb ideje szunnyadó fotóimat. Így kerültek elő az idei Rockmaraton készült képek is.


Az talán jelent valamit, hogy annyira megfeledkeztem róluk (pedig nem volt olyan rég), hogy határozottan meglepődtem, amikor előbukkantak és ha nincs a mostani nem várt malőr, minden bizonnyal még hosszú hónapokig ott kushadtak volna a helyükön anélkül, hogy hozzájuk piszkáltam volna.


Pedig a lényegét tekintve az idei Rockmaraton sem sokban különbözött az eddigiektől (leszámítva azt, hogy a rendezők deklarált szándéka szerint állítólag ez volt az utolsó), de idén valahogy valamiért sehogy se találtunk egymásra.


Már tavaly is egy kicsit idegenül mozogtam, de idén aztán végképp nem találtam a helyem. Vagy én nem tudtam befogadni a rendezvényt, vagy a rendezvény engem, de az talán mindennél beszédesebb adat, hogy összesen kétszer egy órát töltöttem kint. Persze mindkétszer azzal áltattam, magam, hogy holnap majd korábban kijövök és tovább maradok, de aztán valahogy ebben is maradtam.


Pedig a zene, az ott partizó furcsa fazonok (hozzáteszem, a jófejség faktor idén is magas volt), az atmoszféra, meg egyáltalán ez az egész szubkultúra a hozzám hasonló tagoknak igazi unikális élmény, úgyhogy a fentiek ellenére – ha esetleg mégicsak lenne valamilyen formában (amire azért volt némi utalás) – aszem azért újból bepróbálom majd magam. 


8 megjegyzés:

  1. Jobbulást neked! Tudsz már mankóval futni? Én valamikor tudtam. Katona voltam éppen, és ért kis baleset. Anyámék nem tudtak róla semmit (se telefon, és a levél is lassan ment a mindenféle cenzúra miatt), bejöttek látogatni, de az eü szoba felé irányították őket. Én meg megrohamoztam őket a mankóval. :D Szerinted mi történt az érző lelkű szülővel? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! A saját botladozásomat elnézve elég horror sztori. Gondolom szüleid is így élték meg :)

      Törlés
  2. Gyógyulj meg!
    Én is pótolok ma, többek között a blogolvasást is...
    Jó képek lettek - tényleg kicsit inkább a háttértörténésekre koncentrálva, de nem gondolnám, hog ez baj. (Nekem e képeid alapjáb például helyből egy kicsit szimpatikusabb a rendezvény. :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Bizonyos szempontból tényleg elég bizarr buli, de a hangulat (valszeg épp ezért) utánozhatatlan ;)

      Törlés
  3. Jobbulást kívánok!! És posztolj addig is ha van időd, szívesen nézi az ember!!

    VálaszTörlés
  4. Great blog, loved it, I'll follow you.
    Cheers from Argentina.
    HD

    VálaszTörlés
  5. Dear Humberto,

    it's a nice surprise (I mean somebody from Argentina) and I'm really happy about this. I expect you here another time too ;)

    Sincerely yours,
    Zsolt

    P.S. this blog is written unfortunately only in hungarian, but for my homepage isn't necessery to know any language ;)

    www.jorubafoto.eu

    VálaszTörlés