2012. augusztus 24., péntek

Montenegró II.

4. nap

Erőszakot veszek magamon és hajnalban nekiindulok a tengerpartnak. Ilyentájt sose tudni mibe botlik az ember. Lehet, hogy megvan a nap képe, de lehet, hogy kattintás nélkül kullogok vissza. Az olajtartályok biztos téma, a kattintás már legalább megvan. A vízben akad némi mozgolódás, de csak néhány neptunlelkű tempózik.


A pálmafa árnyékos kompozícióba fogösszeszorítva hosszasan várok egy alakot, de – akárki is legyen az – valszeg még húzza a lóbőrt. Pár méterrel arrébb egy rízspapír-esernyős végül néni befut a képbe. Több a semminél. Mára aszem ennyi. Vár a fetasajtos virsli. A szálláson a reggeli tojás-virlsi-tojás-virsli sormintában, szigorúan zöldség nélkül, ízetlen teával. Nehéz megszokni.


Délelőtt gyalog a centrumba, onnét taxis 5 euróért visz el Stari Barba. Suhanás közben viccelődik a minaretek tornyain, amik szerinte rakétakilövők. Fütyülő hang kíséretében mutatja is a kezével, hogy felszáll. Jófej fazon, vele nevetünk. Stari Bar egykor szebb napokat látott város. Mostanra alaposan legyakva (jobbára térdig érő falak), de azért el lehet nézelődni.


Délután magas intenzitású semmittevés, este a vurstli. Odaúton a part mellett megyünk, hátha. Egy csákó a kutyájával fürdőzik és közben nekifutásból csukafejesezik a naplementében. Hát köszi ezúton is! A forgatagban főtt kukorica, fagyi, múzeum. Hogy az est ne teljen izgalom nélkül az 50-es obimat azért sikerül elhagynom. Nem vagyok tőle boldog. Lemondóan körözök pár sort. Néhány helybeli srác kiszúr és visszaadják a nemrég megtalált csecsebecsét. Hálám jeléül övék a pénztárcám teljes fémpénz tartalma (erős 8 euró).


5. nap


Egész napos kirándulás a Lovcen Nemzeti Parkba. A fakultatív program ára 1.700 HUF, cserébe 1.700 méter magasra megyünk. Ha nem mennék sehova és a 0 méteres tengerszinten maradnánk, az kereken 0 forint volna. Érdekes összefüggések vannak. A buszos hegymászás emlékezetes. Még az edzettebbekben is felszalad az adrenalin szintjük a szerpentines manőverezésben. Az épségben megérkezés határozott megkönnyebbülés.


Buszparkolás után még egy adag hegyi séta, aztán majd még vagy négyszázvalahány lépcső. Szó se róla, megdolgoztatnak a látványért. Felérve aztán pazar hegyvidék meg a Njegos mauzóleum fogad. Remélem nem bántódnak meg a derék a crna goracok, de az előbbi azért jobban lenyűgőz. Hosszas nézelődés, majd  vissza lépcső, séta a buszig. Közben azon gondolkodtam, hogy ilyen magassan aszem még nem jártam. Na jó, repülővel talán. Hazaúton még egy pizzányi megállás Cetinjében, aztán Bar. Hjába a hegyvidéki kaland, maradt még némi energia, esti sétával töltjük ki.


6. nap

A hajókázás mára komoly opció, végül az asszony diszkrét kérlelésére helyette marad a strand. Olyan nagyon nem is bánom. Nézelődés, ingyenszoli, Harry Hole, szporadikus csobbanás, a hátunk mögötti bárból  meg közben szól rogyásig a Szívósszemű Márta. Apparát ezúttal a szálláson maradt. Lazulás meg barnulás van. Búcsúzóul este még kikötői naplementézés, desszertként sós palacsinta. Nem rossz találmány.


7. nap

Reggel a változatosság kedvéért fetasajt virslivel. (aszem egy darabig egyiket se akarok látni). A buszindulásáig egy helyi termelő még ránk sóz vagy négy füzér saját termelésű szárított fügét. Nagy átéléssel szagolgatja és már csomagolja is. (otthon kiderül, hogy többsége kukacos - ki gondolta, hogy még a füge is?) A hazautat jórészt már láttuk, de azért nehéz megunni a Neretva-völgyi látványt. A vége felé azért már kezdünk nyűgösödni, de néhány jól irányzott film átsegít a holtponton. Érkezés éjfélkor. Hazafele összegzés. Aszem jól megvoltunk. Alvás. Laku noc!


8 megjegyzés:

  1. Beraktam közbe a zenét, melyet írtál. Igazi tengerparti hangulat a képekhez :D . Sokszor akartam már kísérőzenét rakni én is a kis írásaimhoz, de megelőztél.
    8 E egy 50esért nem rossz :D .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt mondod smucig vagyok? :) Az igazat megvallva az aprón kívül csak egy ötvenes figyelt nálam, arra azért nem gondoltam..bár ha meg kellett volna venni, mindjárt más megvilágításba kerül a dolog :S

      Törlés
  2. Jó kis nosztalgiát keltettél itt Grimpixben Montenegróról :) A szúrós szemű Márta meg egyenesen odavág, a finn rokonság óta ez a legjobb :) Cucc képek, de ezt te is tudod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó a zene mi? :) Köszi, Goldenblogon sok sikert oda is ;)

      Törlés
  3. ja, és sok sikert a Goldenen ;)

    VálaszTörlés
  4. Montenegró nagy kedvencem, monokróm fotóid egy új arcát mutatják nekem. Képeidet és a történetmesélésed is nagyon élveztem, így a blogodra ezennel föliratkoztam :)

    VálaszTörlés
  5. Vártam a folytatást és nem csalódtam.

    VálaszTörlés