Mini Millenáris Minimál

Sok sorozatomnak futottam már neki nagyreményű ambíciókkal, hogy akkor majd MOST pixelbe öntöm a tutit! Aztán gyakran ennél a szintnél meg is rekedek, meghagyva ezzel – a csak a fejemben létező – tökéletes képek illúzióját.

Máskor a kezdésig még elkecmergek valahogy, de aztán elfogy a lendület. Kicsit hasonlóan jártam itt is, annyi különbséggel, hogy itt alapvetően nem a szándék hiányzott. Ezenkívül itt az elején még nem is tudtam, hogy sorozat lesz. Közben persze eldöntöttem, hogy igen, de aztán végül mégse lett semmi a dologból. Egész pontosan annyi, amennyi itt. Mindenki tudta követni?

Erős másfél éve Budapesten akadt valami letudnivalóm. Nagy komolyság nemigen lehetett, mert egyrészt elég hamar végeztem vele, másrészt mostanra halványlila segédfogalmam sincs, hogy mivel is. A lényeg, hogy a vonatindulásig akadt még némi idő, amit a Millenárison gondoltam elütni. Eredetben valami kiállításfélére mentem, de épp valami karbantartás vagy mi a szösz volt, úgyhogy a kultúráról ennyit.

A nem várt üresjárat miatt egy darabig csak céltalanul tébláboltam, mert 11 óra lévén fotózni azért mégse, de egyéb ötlet híján azért nagy kelletlenül csak előkapartam a gépet. Ezzel grandiózusnak még nagyképűséggel sem nem nevezhető fotózás vette kezdetét, aminek léptékéről sokat elmond, hogy nagyjából 15 kép elkészülte után véget is ért.

Közjáték gyanánt még egy igen lelkes parkőrrel is találkoztam, aki mindenáron valami fotós engedélyt akart rámtukmálni. Azt mondta, hogy fotózni enélkül is fotózhatok, de ha gondolom, akkor ő azért szívesen közben jár, hogy kapjak egyet. Értetlenkedtem magamban egy sort, akkor meg minek, de nem akartam a buzgalmát letörni, ezért arra hivatkoztam, épp indulófélben vagyok, de azért köszi.

Ami történetesen igaz is volt, az ebédidő ugyanis vészesen közeledett (idefele klafa gyrosost láttam)
Ha már egyszer így alakult, abban maradtam, ha erre járok folytatom még és akkor majd a végén jó összeáll egy sorozat. Arra persze azóta se jártam, és úgy tűnik, érkezésem a közeljövőben se nagyon lesz rá. Így maradt ez a minisorozat.

Mindenképp előny a retrospektív jelleg, az itt feltüntetett képek ugyanis a sorozat a teljes képállományát tartalmazzák. További pozitívum, hogy választási lehetőség hiányában ezúttal elmaradt a szokásos kézharapdálós „melyiket hagyjam ki?!” nyűglődés. Egyébként meg nem mellesleg a gyros (szigorúan paradicsom nélkül!) igen jó volt, úgyhogy már csak azért is megérte.