Őszi vizes

Kissé elhúzódik ez a novemberi poszt. Mentségemre legyen mondva, hogy ebben a hónapban legalább fotózni eljutottam. Tőlem szokatlan módon ráadásul időnként természetbe is.

Ha már egyszer ott vagyok, akkor általában nem nagyon vágom, miért nem jövök sűrűbben, de a nekiindulás valahogy csak mindig nehezemre esik.

Azon túl, hogy inkább urbánus közegben mozgolódom, másik fő ok a kapcsolódó a macera.

Amíg ugyanis egy városi portyára egy váz, egy obi és akár strandpapuccsal felszerelkezve bármikor képes vagyok elindulni, addig természetfotózáshoz – nekem legalábbis – rákészülés, térkép, játszósruha, gumicsizma/bakancs miegymás és nem utolsósorban kétbőröndnyi felszerelés szükségeltetik.

Akkor ugyanis már viszem a teljes objektívparkot, közgyűrűket, vakut, babzsákot, ND-szűrőt, derítőt, állványt meg mindenféle keceréket, mert ki tudja mikor épp melyikre lesz szükség. Ráadásul a sok cucc rendszerint egy slukkra nem is fér be a táskámba (serpám meg momentán nincs), ezért csak mindig otthon kell hagynom valamit.

Szóval ritkán jutok el természetfotózni, pedig a legfőbb előnye éppen az, hogy akkor sincs bosszankodás, ha történetesen nem jön össze egy kép sem. A tudat ugyanis, hogy legalább friss levegőn bóklásztam, többnyire elégséges kompenzációt nyújt.

Nem mondom, volt már ilyen, idén ősszel azért szerencsére kevesebb, úgyhogy a felhozatalból két poszt képanyaga is kitelik. Elsőként mellékelten ezek, melyek legkisebb közös többszöröse ezúttal a víz, mert vagy arról vagy azon, már úgy értem azaz tükröződve készült. Indzsoj!