2010. szeptember 13., hétfő

Ijjájúgy élvezem én a strandot!

A part körüli önkéntes eszkalálást követően, ezzel a poszttal akkor becsusszannánk a balatoni víztestbe, ami kicsit ugyan iszapos, kicsit hínáros, de azért a miénk.



Sokat gondolkodtam már azon, hogy mekkora ordas nagy mázli az, hogy nekünk jutott ilyesmi.
Már úgy értem legalább ez, ha már a földtörténeti együttállások okán hegy, fjord, mangrove mocsár, meg pálmafás sziget a golyóbis ezen a pontján momentán nem terem. Amiből a meglévő készleten túlmenően mégis akadt valamennyi, azt meg a történelem különféle geopolitikai sakkjátszmái susztermattolták el tőlünk (bár ennek további taglalása a kompetenciámat már meghaladja).



Persze ha továbbra is ilyen kitartó szorgalommal trágyázzuk a levegőt széndioxiddal, akkor a tengerszint emelkedése folytán nem teljesen kizárt, hogy egyszer majd Barcsról hajózhatunk ki az Adriára, de erre bazírozva azért egyelőre még nem nagyon érdemes komolyabb tengerjáró flottába invesztálni. (egymás között szólva, momentán azzal is beérnénk, ha addig Balatoni Hajózási Zrt. ruházna be…bármibe)



A Lóczy Lajos a megmondhatója, hogy a Balaton limnológiai szempontból micsoda érdekes objektum, a legtöbben mégis hajlamosak monokulturális egynyári haszonképződményre gondolni rá. Hadd ne legyek álszent, ezzel én sem vagyok másképp.



A kép nálam talán annyiban árnyaltabb, hogy a kellemest (lubickoló funkció) egyúttal összekötöm a szórakoztatóval (fotózás) is. Nekem legalábbis többnyire az, a lefotózottak részéről ez azért nem mindig van így. Persze ha az egyszeri fotóhoz hasonlatosan kizárólag naplemente-vitorlás-nád relációban gondolkodnék, biztos egyszerűbb volna a feladvány, de ha valaki ehelyett (na jó, mellett) fotótémaként inkább strandokat célozza meg, akkor mindjárt összetettebbé válik a kérdés. A giccsadó így talán megúszható, a konfliktusok csak sűrű odafigyelések árán.



Ezzel kapcsolatban bennem legalábbis még élénken él annak sajtófotósnak az esete, aki néhány évvel ezelőtt nyári cikkhez fotózott illusztrációt valamelyik balatoni strandon, mire pár perc után azon kapta magát, hogy fojtófogás és bilincselést követően rendőrkocsiba tuszkolva vijjognak el vele az őrszobára.



Ott aztán csak homlokizzadva sikerült tisztázni a közegekkel, hogy – ellentétben az ott tartózkodók vélelmével – nem pedofilról van szó, aki épp magányos esti óráira gyűjtögetett alapanyagot, mindössze a munkáját végezte, már úgy értem az újságíróit (a jelenség tanulságairól egyébként Uj Péter írt anno emlékezetes pamfletet).



Szal, nem teljesen kockázatmentes mindez, pedig egy strand maga a megtestesült szociológiai rezervátum, igazi napolajban fogant fotós eldorádó, ami még akkor is nagyon szórakoztató tud lenni, ha csak nézelődünk. Fejben fotózni persze ilyenkor is lehet.



A tejfölös lángosba összeszorított szemmel harapó arcok, több csőnyi forró kukoricával egyensúlyozó apukák, vízkarabélyukba sietve vizet szivattyúzó gyerekek, a labdáért vetődve vízbe placcsanók, a magukkal szemmel láthatóan felettébb elégedett nők, és az őket alig leplezetten stírölő pasik, az idősödő néni fejére pattanó strandlabda, a vízbe forduló matracok, a homokozót elmerülten túró kisgyerekek, és a hideg vízbe először bemerészkedők fintorainak képét például bármikor nagy biztonsággal magam elé tudom idézni.



Ahhoz képest, hogy milyen izgalmas témák, a naplementékkel összehasonlítva súlyosan alulreprezentáltak. Persze ez mondjuk valahol érthető is, hiszen a fent vázolt potenciális nehézségek mellett normális ember strandra az egy szál vízibugyi mellett legfeljebb pacskert meg törülközőt visz, nem pedig fényképezőgépet. Jó, azért én se mindig (macerás, na - vagyonvédelem meg ilyenek), ez esetben marad a nézelődés meg az önfeledt csobbanás. Ijjájúgy én élvezem a strandot.. 


6 megjegyzés:

  1. Igazi jó reggeli olvasmány volt. A képek pedig akárhol megállják a helyüket. Épp azom gondolkodtam, míg olvastam, hogy a MAOE bennünket illető Tagozata az idénre a strandot céloztatta meg tagjainak fotózásilag, és hogy mennyire nem volt ötletem (meg időm strandra menni), mit is kéne, talán valami ilyesmiket, mint Te, de valahogy nem volt röss bennem a megkísérlésére. Szerencsére Neked volt. Kár, hogy nem vagy tag, egy része a jó anyagnak már tuti lenne :)
    A szöveg meg Ofszis magasságokban szárnyal...

    VálaszTörlés
  2. Nagyon klassz képanyag és marha jó a duma is szokásosan. :)

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok! Hát nagyon macerás ez a strandfotózás, eleve valakinek mindig a gép mellett kell lenni valakinek, aztán egy kis kompakttal még elmegy (épp az ilyen helyzetekre gondolva gondolkodom azon, hogy János-hoz hasonlóan beszerzek egy G-s Canon-t), de egy tükörreflexes géppel elég hamar kiszúrnak. Volt már ilyenből konfliktusom, amit meg nem szokott jól esni, úgyhogy én nagy nehezen veszem rá magam.

    Ofszis?

    VálaszTörlés
  4. A tekerős LCD-vel meg kifejezetten hasznos :)

    VálaszTörlés
  5. Ismerős, jó képek. Jó így egyben látni őket a hozzátartozó gondolatokkal. Macerás valóban, meg veszélyességi pótlék is járna Neked :) Viszont ahogy elnézem, azért megoldod a problémát, szerencsénkre.

    VálaszTörlés
  6. Ismét óriási a vizuális élmény és a szöveganyag is zseniális. Lassan kifogyok a jelzőkből. :)

    VálaszTörlés