Nemrég egy fura mail fogadott a postaládámban, amiben az állt, hogyaszongya ezúton meghívnak a Canon ebéddel egybekötött sajtótájékoztatójára. Biztos voltam benne, hogy rossz helyre küldték, ezért felhívtam őket, hogy ez mégis hogy, meg egyáltalán nem is vágom.
A hölgy sejtelmesen csak annyit mondott, hogy izgalmas bejelentés lesz, meg hát hűha, de többet nem mondhat róla (egyébként meg éreztem a hangján, furcsálja, hogy ennyire nem vagyok képben az ilyen tájékoztatókról) Mikor megkérdeztem, hogy kerülök én ebbe egyáltalán képbe, arra némi hezitálás után annyit mondott, hogy a blogom(?) alapján - úgyhogy a jövőben így tessenek itt olvasgatni. :)
Őszintén szólva részemről ennyiben is maradtam volna, de mivel aznap véletlenül Bp-en volt dolgom, a tervezett sajtótájékoztató időpontjában meg épp nem akadt teendő, gondoltam már csak kíváncsiságból is megnézem.
Jobb ötlet híján, arra tippeltem, hogy ez majd amolyan rendhagyó dolog lesz, ahová ezúttal a fotós bloggereket hívják meg. Mondjuk ha őket, akkor se egészen értettem, hogy engem éppenséggel miért, mert az én oldalam finoman szólva sem tartozik az ismertebbek közé, technikai dolgokkal meg aztán egyáltalán nem foglalkozom.
Miközben ezen morfondíroztam, már felfelé haladtam a bevásárlóközpont mozgólépcsőjén, ahová meghirdették a dzsemborit. Gondoltam, ha máskor nem, majd a regisztrációnál kiderül, hogy bocsi…khmm...sajna nincs a listán. De nem! Ott virítottam én is. Ennek megfelelően kedvesen fogadtak, majd a kezembe nyomtak egy sajtóanyagot tartalmazó mini pendriveot és betessékeltek.
Én egy kicsit bizonytalankodva helyet foglaltam és vártam, hogy mi lesz ebből. Gondoltam találkozok majd néhány ismerős fotóssal, de a bloggeres elméletem gyorsan szertefoszlani látszott, mert sorban jöttek az ismert vagy kevésbé ismert újságírók, szakírók, akik láthatóan régről ismerték egymást, csak én pislogtam ki kukán a kólám szívószála mögül és még mindig gőzöm nem volt, mit keresek én itt.
Reméltem, hogy később okosabb leszek. Hát nem lettem. Némi várakozás után ugyanis betoltak a háttérbe egy egy 2 x 3 méteres papírmasé 600D-t, ami mögül előpattant a Csillag Születikből megismert April Project nevű tánccsoport és lenyomták a madaras számukat (meg valami mást is, aminek állítólag volt köze a fényképezéshez, de ahonnan én ültem, onnan ez speciel nem nagyon derült ki)
A nyomaték kedvéért, biztos, ami biztos alapon kiraktak egy nyomtatót is, meg két táncos kezébe kompaktot adtak, amivel ugrálás úgy csináltak mintha... (azért ezt a néhol szürreális performanszot elnézve volna egy-két kérdésem a Canon marketing osztályához).
Végül nagy kapkodva bejelentettek két új kompaktot aztán elköszöntek.
Én meg szép lassan hazaindultam és azóta se értem, hogyan kerültem én ide.
Mindenesetre bizalom azóta is töretlen irántam, mert azóta is küldik utánam a sajtóanyagokat, hogy majd akkor abból tudok dolgozni...vagy nemtom.