Ági-Timi

Én azon fotósok közé tartozom, akik képesek belátni a korlátaikat. Amiről tudom, hogy nem tudom olyan színvonalon megcsinálni, ahogy azt én magamtól elvárom, azt inkább nem csinálom.

Pénzt meg aztán pláne nem szívesen kérek érte. Amiről önkritikusan belátjuk, hogy nem értünk hozzá, azért minimum nem illik ugyanis.

Ezért nem vállalok többek mellett stúdiófotózást és esküvőit (beállítottat legalábbis) se nagyon. Persze, akadt már rá példa. Kipróbáltam, ok, de valahogy nem állt kézre. Alkatilag ez az instruálós nekem valamiért nem.

Persze többen mondták már, hogy elég önsorsrontó magatartás ez. Kis kattintás, könnyű pénz (szerintük legalábbis). Meg hát a sok önjelölt fotóst elnézve, akik az alsó középszerrel is lelkifurka nélkül bátran bevállalnak akármit…hm, na erről inkább máskor, mer' ez innen már messzire vezet.

Szóval azért időről-időre befut egy-egy ilyen megkeresés, de ha csak lehetséges, ilyenkor inkább nálam szakavatottabb ismerősökhöz irányítom az „klienseket”. (akik persze külön örülnek neki, hogy nem szaporítom az amúgy se kis számú konkurenciát)

Az utóbbi időben drasztikusan visszaeső stock-forgalmam fellendítése céljából, aztán tavaly végülis én kértem fel egy rövid modellkedésre Kristóf unokatesómat és párját Ágit. Mondván, közvetlen ismerősökkel azért mégiscsak más.

A fotózás végülis jó hangulatban telt és ha az elkészült képek a Harpar's Bazaar különszámába nem is volnának a vezérsorozat, de azért vállalhatók voltak. Ezzel együtt ez egyszeri alkalom volt csupán.

Aztán Ági nemrég megkeresett, hogy – ha időm esetleg úgy engedi – készítenék-e pár képet róla, illetve Timi barátnőjéről. Némi dilemmázás és önbizalommal történő csörte után végülis bólintottam. Én (a riportfotókhoz szokott reflexeimmel) ilyen fotókban nem nagyon vagyok otthon ugyanis. Persze elméletben marhára megy, de - a fenti egy esetet leszámítva - csinálni nem igazán csináltam ilyesmit azelőtt. 

Egyetlen kikötésem az volt csupán, hogy minderre szigorúan baráti alapon, anyagi érdekektől mentesen kerüljön sor. Mert hát ugye - meg hát egyébként is. Szóval így esett.

  

Praktikussági okokból egzotikus helyszínekben nem igazán gondolkodtunk. A képek nagy része - az arra járkálók/ücsörgök kíváncsi bámulása mellett - a Szent Isván tér pár méteres körzetében készült. A lányok nagyon szépek és helyesek voltak. De gondolom ez azért látszik. Tessenek csak irigykedni ;)

Mosogató

Egy mosogató mindennapjait megörökítő, több hónapig tartó projektem végtermékét láthatjátok mellékelten.

Sokak számára gondolom már a témaválasztás is elég meghökkentő, nem ám még hónapokat pepecselni ilyesmivel. Meg hát mit lehet azon egyáltalán – gondolhatják sokan.

Van nekem egy elméletem arról, miszerint tulajdonképpen bármit le lehet fotózni érdekesen (esztétikusan?), mert ha mást nem is, egy közepes absztrakt fotót, lényegében szinte akármiből ki lehet hozni. Mindössze nézőpont, világítás, no meg nyilván kompozíció kérdése az egész.

Persze a dolgok egy jelentős része eleve nem nagyon érdemli meg a megvalósítás kitörpölésére fordítandó energiát, meg hát minek is tipródjunk, ha készen is kaphatunk témát. Rátalálni meg egész különböző helyeken rátalálhatunk – igen, akár egy mosogatóban is. Legalábbis én ezzel próbálkoztam.

A fotózást megelőzően mindenféle végrehajtás hogyanjára vonatkozó premisszát állítottam fel magamnak, de ezek egy részét később aztán (praktikussági megfontolásokból) elég rugalmasan kezeltem.

Ez alól szigorú kivételt képezett, hogy edényeket, fakanalakat és más hasonló mosogatóban heverő tereptárgyakat nem mozgatok, emelgetek, rendezgetek.  Ehelyett - arra érdemes konstelláció esetén - minden úgy került lencsevégre, ahogy in situ találódott.

Ennek aztán akadt néhány feleségemet borzoló vadnyúlványa is. Gondolok többek mellett azokra a pillanatokra, amikor is a mosogató tartalma valahogy estére állt össze vállalható kompozícióvá. Ekkor egy fotó kedvéért a másnapig kellett várni az elpucerálásukkal, amit az egyébiránt dicséretes módon rendhez szokott párom, nehezen fogadott be. Ilyenkor valahányszor csak a konyhába lépett, magán érezte a kis szennyes corpus delicitik (vélelmezett hanyagságunk miatti) mosogatóból vádlón kimorcító tekintetét.

Egy mosogató már csak azért is érdekes hely, mert valószínűleg kevés olyan pontja van a lakásnak, amely egy család életének ennyire hű lenyomata volna. A mit, mikor, hogyan, mivel és kivel kérdések közül a mosogatóban fekvő tárgyak (és rájuk rakodott maradékok) alapján többre is beszédest választ kaphatunk.

Éppen a hasonló következtések levonásának eshetősége miatt ezúton jelzem, hogy vagyonvédelmi megfontolásokból, kaviáros tányér, értékes porcelán, és arany étkészlet a képeken nem szerepel, és bármiféle feltételezést, miszerint tulajdonunkba ilyesféle tárgyak volnának (nincsen fatálunk sem, úgyhogy a fatál is tévedés), kategorikusan cáfolok.

ui.: készletből hiányzó, 1896-os évjáratú, aranyszélű, kínai mintás meisseni teáscsészét vásárolnék. Ugyanitt szarvasgomba felvásárlás napi áron! Név és cím a szerkesztőségben.