Kiállításom

Ha minden igaz, ma nyílik az első önálló fotókiállításom a kozármislenyi Janikovszky Éva ÁMK Művelődési Házban (7761 Kozármisleny, Pécsi u. 1.).

A szervezésért és lebonyolításért ezúton is köszönet a Művelődési Ház szervezőinek, ezen belül is kiemelten Halmai-Nagy Róbertnek, aki többszöri elhárításom után is kitartó maradt és ragaszkodott a kiállításomhoz, ami végül szeptemberben a Helyi Érték és a ma nyíló „Játék a világ” címen realizálódott is.

Kozármisleny gondolom azért többeknek sem annyira esik útba, ezért biztos, ami nem bizonytalan alapon feltettem webre is a kiállítási anyagot, amit ITT tudtok megtekinteni.

Aki ezek után mégiscsak személyesen gondolná (nekik külön riszpekt a fáradozásért), az É 46°02’07.53” és K 18°17’20.07” koordináták alatt december 9-ig megteheti.

Infrazsengék

Lehet valami ebben az októberben, mert már tavaly is nehezen jött össze a hónapra való aktuális poszt, idén meg ugye egyáltalán nem is. Időhiány okán tucatnyi bejegyzést ígérni novemberre sem merek, de az alábbit mindenképp.

Az itt található képek tulajdonképpen az első kísérleti fotók, amolyan korai zsengék.

Az infraképek bizarr, földöntúli hangulata mindig is érdekelt, de készítésükre alkalmas gépem sokáig nem igazán volt. Egészen pontosan a Canon S1-m ­(még 2004-ből) elvileg tudott volna ilyet és ennek okán meg is rendeltem a hozzá való szűrőt, de aztán mire hosszú hónapok múlva nagy kínkeservesen ideért, addigra a gépet már eladtam.

 Az S1 utána jött a 20D, aztán meg a Zöddé, de azok alapkivitelben erre nem nagyon használhatók. Infra-blokkolót kiszerelgetni meg azért mégse.

Néhány hónapja aztán családtagnak számít az egyik korábbi posztban már emlegetett Canon G12, ekkora viszont már úgy elszoktam az infrafotók gondolatától, hogy tulajdonképpen nem is jutott eszembe, akár ilyesféle munkára is be lehetne fogni. Egyik magányos este aztán mégis.

Gyorsan elő is kaptam az egyik távirányítót, hogy azzal teszteljem le. Molyolás közben aztán azon morfondíroztam, hogy az elmúlt években azért csak haladt annyit technika, hogy már ezekben is van olyan hatékony blokkoló szűrő, mint régen a DSLR-ben…szóval nem nagyon bíztam a dologban, de aztán a legnagyobb örömömre az LCD-n megjelentek azok a lila pöttyök, amelyekre azért titokban számítottam.

Elős lelkesedésből Ebay-en gyorsan rá is cuppantam a szűrőkre, de aztán a választék alapján végül nem nagyon tudtam eldönteni, hogy akkor most tulajdonképpen melyiket is. Szerencsére a témában Gehring Jánosnál kevés szakavatottabb fotós van idehaza, ezért levélben egy kis segítséget kértem tőle, szűrőkről meg úgy általában az infrafotózásról. János nagyon készséges volt és az általa tanácsoltak alapján meg is rendeltem az adaptertubust, illetve az infraszűrőt. Pár hétre rá aztán megérkeztek.

Debütálásuk ennek ellenére váratott magára, de nemrég mikor az időjárás is úgy alakult, és nekem is akadt rá pár szabad órám, néhány fotó erejéig végre kipróbálhattam őket. Ezúttal a néhányat szó szerint kell érteni, mert egyelőre kábé ennyi készült, de csípem a dolgot, meg ötlet is akad még, úgyhogy infrafotók folyt köv.