Rockmaraton 2012

Látjátok milyen kis szorgalmas vagyok? Máskor hetekig semmi, most meg bő egy héten belül mindjárt két poszttal is jelentkezem. Pedig se fotóm, se mondanivalóm nem lett több, a szabadidőm viszont annál inkább. A szokásos múlt heti kosárlabdázás közben ugyanis olyan sikeresen leamortizáltam a bal bokám (jóképű belboka törés), hogy az ellátó orvos először hellyel és röntgennel, végül egy helyes mankóval, fekvőgipsszel és több heti ágynyugalommal kínált meg.

Ha ez önmagában még nem lett volna elég, átmeneti járóképtelenségem mellett egy füst (akarom mondani gipsz) alatt egyúttal mindjárt röpképtelennek is bizonyultam, így a hónapok óta tervezett római utunknak búcsút inthettünk. Mindemellett lakás felújítás kellős közepén vagyunk, úgyhogy nem lettünk túl vidámak.

Ha már egyszer így alakult, legalább megpróbálom a helyzetből a lehető legtöbbet kihozni, így vettem elő a korábban prolongált olvasnivalóimat (amennyi akad, valszeg kétévi táppénzzel se végeznék velük), no meg persze vinyón huzamosabb ideje szunnyadó fotóimat. Így kerültek elő az idei Rockmaraton készült képek is.

Az talán jelent valamit, hogy annyira megfeledkeztem róluk (pedig nem volt olyan rég), hogy határozottan meglepődtem, amikor előbukkantak és ha nincs a mostani nem várt malőr, minden bizonnyal még hosszú hónapokig ott kushadtak volna a helyükön anélkül, hogy hozzájuk piszkáltam volna.

Pedig a lényegét tekintve az idei Rockmaraton sem sokban különbözött az eddigiektől (leszámítva azt, hogy a rendezők deklarált szándéka szerint állítólag ez volt az utolsó), de idén valahogy valamiért sehogy se találtunk egymásra.

Már tavaly is egy kicsit idegenül mozogtam, de idén aztán végképp nem találtam a helyem. Vagy én nem tudtam befogadni a rendezvényt, vagy a rendezvény engem, de az talán mindennél beszédesebb adat, hogy összesen kétszer egy órát töltöttem kint. Persze mindkétszer azzal áltattam, magam, hogy holnap majd korábban kijövök és tovább maradok, de aztán valahogy ebben is maradtam.

Pedig a zene, az ott partizó furcsa fazonok (hozzáteszem, a jófejség faktor idén is magas volt), az atmoszféra, meg egyáltalán ez az egész szubkultúra a hozzám hasonló tagoknak igazi unikális élmény, úgyhogy a fentiek ellenére – ha esetleg mégicsak lenne valamilyen formában (amire azért volt némi utalás) – aszem azért újból bepróbálom majd magam. 

Dribli SC

Lassan belendül a fociszezon. Ilyentájt, ahogy az lenni szokott, pörög a laszti, pattog a szotyi, a spori anyja  meg csuklik. A szurkoló  meg kedvére szurkolhat a válogatottnak,  a Fradinak, Barca-nak, vagy akár a helyi reménységeknek. Az aranylábú főszereplők közben a pályán küzdenek, hajtanak, brusztolnak és mindenféle trükköt bevetnek, hogy a bőrgolyóbist valahogy a hálóba passzírozzák. Persze a 90 perc hosszú idő, ezt épp ésszel focival kitölteni nem lehet, ezért egy-egy mérkőzés során számos olyan jelenetet is szemügyre vehetünk, amikor nem feltétlen a focié a főszerep.

"Legényes": Mivel a piros mezes játékos hasztalan próbál a labda közelébe jutni, a szigorú edző pedig nem nézi jó szemmel, a ha csak tétlenül ácsingózik a pályán, csapásolós pásztortánccal próbálja a mozgás látszatát fenntartani, egy füst alatt az ellenfél játékosának figyelmét elterelni. Törekvését siker koronázta, mert az ellen teljes meglepetésében óriási luftot rúgott, a labda pedig - az egészből mit sem értve - ártalmatlanul a partvonalon kívülre gurult.

"Werder Bremen": A helyi amatőr színjátszó klub jelen lévő tagjainak a megterhelő edzések miatt kevés gyakorlási lehetőségük marad (a bemutató előadás vészesen közeleg), ezért a mérkőzés szünetét kihasználva, a Brémai muzsikusok egyik nevezetes, ugyanakkor komoly fizikai igénybevétellel járó jelenetét próbálják el.

"Ambulancia": Urológusi szakvizsgára készülő játékosunk a mérkőzést megelőzően in situ rektális prosztatavizsgálattal ellenőrzi játékostársa egészségi állapotát. 

"Bádigárd": A fehér mezes csapat 10-es számú játékosa egyre nehezebben viselte a rendszeres kispadozást,  ezért váratlanul a pályára szaladt és minden kérlelés és fenyegetés ellenére sem volt hajlandó elhagyni azt. A játék hosszasan állt, végül az ellenfél egyik játékosának határozott fellépése oldotta meg a problémát.

"Rontás-rátétel": Piros mezes hősünk már jó ideje dolgozik azon, hogy bővítse a pályán alkalmazott repertoártját. Progresszív nézetek iránt nyitott személyiség lévén nem ragadt le az olyan konzervatív megoldásoknál, mint amilyen például a futás vagy a cselezés. A legutóbbi alkalommal sikertelenül alkalmazott köpölyözés és balul elsült levitációs kísérlet után, ezúttal vajákos szemmelveréssel próbálja az ellenfélt hibázásra késztetni.

"Shaolin foci": A két delikvens a sarki videótéka törzsvendége, egyúttal Stephen Chow "Üsd, vágd, focizzál" fantázianevű örökbecsű (idehaza méltán feledésbe merült) alkotásának elszánt rajongói. A filmélmény nyújtotta elméleti felkészítéssel felvértezve végre elérkezettnek látták az időt arra, hogy a gyakorlatba is átültessék a tévé előtt megcsodált látványelemeket. A bíró piroslappal, a traumatológia pedig 4 hetes fekvőgipsszel köszönte meg fáradozásaikat.

"I like to move it":  A mérkőzés izgalmait (végeredmény 0:0) a szögletzászló mellett tartott közös partizással vezetik le a játékosok.

"Abe Sapien": Guillermo del Toro iránti tiszteletből egyik játékosunk ezen a napon mezét Hellboy-vörösre cserélte, Abrahama Sapien figurája előtt tisztelegve pedig fejére 5-ös bőrlabdát húzva játszotta végig a mérkőzést. Az ellenfél játékosa döbbenettel teli meglepődéssel nézi a jelmezt, ez eredetileg ugyanis az ő ötlete volt.

"Égimádás-földimádás": Az NB1-es klubok vezetőinek tavaly decemberi közgyűlésén elfogadott türelmi rendelet elismeri és tiszteletben tartja a játékosok pogány szertartások gyakorlása iránti jogát, lett légyen szó animizmusról, taoizmusról vagy akár természeti elemek imádásáról. A liberális hozzáállást mi sem mutatja jobban, mint hogy ezen vallások gyakorlását (mint a mellékelt ábra is mutatja) a mérkőzés közben sem tiltják (a megszaporodott kiszállásokra tekintettel, és az illetékes tűzoltó parancsnokságok kifejezett kérésére ez alól csak a tűzimádás képez kivételt)

"Húsvéti tojás": Máig tartó viták tárgyát képezi, hogy valójában ki is tojja a húsvéti tojást. Az engesztelhetetlen konzervatív álláspontok szerint a tyúk, de a két csapat legutóbbi áprilisi rangadóján Nyúl nevű játékos a fenti performansszal kívánta a maga részéről rövidre zárni e vitatott kérdést.

"Tandemugrás": A Neoton Família és Kris Kross óta egyre nagyobb tömegeket hódit a formációs páros lábbal ugrálás. E mozgalom két jeles képviselője a fenti két sportoló is, akik ha csak tehetik, mérkőzés közben is szívesen hódolnak e szenvedélyüknek. Labdarúgás iránti elhivatottságukat ugyanakkor mutatja, hogy a labdát meg ugrálás közben is szemmel tartják.

"Rükverc fejes": A labdarúgást alapjaiban forradalmasító, ún. hasmán fejelés tökélesítésével próbálkozik már jó ideje a bal oldali játékos. A technika sajnos még további tökéletesítésre szorul, a labda ugyanis egyelőre elég kiszámíthatatlanul, de leginkább (előre helyett) hátrafelé pattan. Ezzel a váratlan lépéssel ugyan valóban sikerül megzavarni az ellenfél játékosait, de egyúttal rendszerint a fejelőt is. A hírek szerint e kezdeti nehézségek egyelőre nem szegték kedvét a kísérletező kedvű labdarúgónak.